Nőként folyamatosan elvárásoknak vagyunk kitéve: legyünk jó társak, édesanyák, feleségek, munkavállalók, vagy akár főnökök. Minden szerepben a legjobbat szeretnénk hozni, így sokszor vagyunk elvárásoknak kitéve.
Mi van akkor, ha valaki esetlegesen ítélettel, negatív kritikával szembesül azért, mert mondjuk nem teljesíti be kifejezetten azt az elvárást, ami egy adott szerephez tartozik?
Nőként sokszor kerülhetünk bele ebbe a helyzetbe – egyszerre édesanyaként, takarítónőként, szakácsnőként, feleségként, barátnőként, még esetleg lenne igényünk arra is, hogy a karrierünket tartsuk, talán még építsük is. Túlvállaljuk magunkat, hogy minden szerepnek 100%-osan megfeleljünk, minden elvárást teljesítsünk, olyanokat is, amik egyszerűen nem illenek a személyiségünkhöz.
Magyarországon a társadalom azt jutalmazza, ha valaki hosszú éveken keresztül otthon marad a gyermekei mellett, és melegíti a családi fészket.
De mi történik azokkal a nőkkel, akik egyszerűen nem érzik magukat komfortosan ebben a helyzetben? Vagy magukra erőltetik ezt a szerepet, és kialakul egyfajta szerepkonfliktus. Ez lehet akár személy – szerep konfliktus, ami akkor alakul ki, ha az adott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez, mentalitáshoz, azaz az egyén olyan szerepbe kényszerül, amit nem tud betölteni.
Leginkább a túlterheltség az, ami miatt az egyén nem tud a szerepének maradéktalanul megfelelni, ilyenkor az egyén egyik speciális szerepével van konfliktusban. Másik eset, ha a szerep teljesítése az egyén valamely belső meggyőződésének a feladását követeli – ambiciózus nő főállású anyaszerepben.
De van olyan is, amikor a különféle szerepeink között alakul ki konfliktus. Ez akkor áll elő, amikor a sokféle szerepelváltozásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni. Ilyenkor a konfliktus két vagy akár több szerep között áll fenn – anya vs. karrier.
A szerepek közötti konfliktus erős feszültséggel jár, ilyenkor a helyzetben levők ezt a feszültséget megpróbálják csökkenteni. Ha nem sikerül, vagy túl hosszasan fennáll, akár veszélyes is lehet és kialakul a depresszió. Fontos, hogy tudjuk, néha nem megy egyedül, de lehet segítséget kérni, és ez nem szégyen.
Másik megoldás lehet egyes szerepeknek a kiiktatása, vagy súlyuknak csökkentése, illetve az átkeretezés – ebben az esetben az ideológiáknak a megváltoztatása.
Ezek a megoldások nagyon nehezek, hiszen még mindig azzal találkozunk, hogy nőként a gyermekeink mellett a helyünk folyamatosan, különben nem vagyunk jó anyák.
Egy gyermek számára azonban egy kiegyensúlyozott, kiteljesedett nő jobb anyuka tud lenni, mint valaki, aki nem tud azonosulni azzal a szereppel, hogy minden percben a gyerekével legyen, és emiatt frusztrált.
De ez ugyanúgy vonatkozik azokra a nőkre is, akik 100%-ban szeretnék magukat az anyaságban megélni.
A lényeg, hogy a szerepünk, ami a döntésünknek a következménye, passzoljon a személyiségünkhöz. És ne féljünk változtatni, ha úgy érezzük, hogy mégsem jó döntést hoztunk.
A legfontosabb: ne ítélkezzünk, semmi esetben sem, legyünk helyette elfogadóak az édesanyával, aki a 3 hónapos babája mellől bedolgozik a cégéhez, mert szüksége van a felnőtt életének egy kis szeletére, és azzal az édesanyával is, aki az óvoda végéig otthonról támogatja a családot. Minden anya szuperhős!
Végezetül ne feledd: a Future Talents szakértői azért vannak, hogy akár ilyen helyzetekben is átsegítsenek és közösen megtalálhassátok az ideális megoldást. Keress minket bátran!