Lifelong learning, avagy sose szakadunk el az iskolapadtól?

Hausmann Alíz, Y és Z generációs tanácsadónk írása.

Az első nap

Elérkezik az első napunk a cégnél, akárcsak az iskolában, elkezdünk szocializálódni, kialakul bennünk egy kép a munkahelyről, munkáról. Kicsit olyan ez, mint az első szerelem, lehet, hogy nem tökéletes, de mi annak gondoljuk és elvárásainkat is megalapozza az elkövetkező körülbelül negyven évnyi munkaerőpiacon eltöltött időre.

Mikor befejeztük a nappali tagozatos iskolát, teljes munkaidős állást vállalunk és túléljük az első évet 20 nap szabadsággal, majd jön a felismerés: “Ez innentől mindig így lesz?”. Vágyunk még kicsit vissza az iskolapadba, de az albérletet nem tudjuk fizetni az ösztöndíjból, a szülőktől meg már jó lenne leszakadni és elkezdeni viszonozni mindazt, amit tőlük kaptunk. 

Király, hogy valaki kitalálta a levelező tagozatot, kicsit még érezheti az ember, hogy diák, de azért mégsem minden nap és mellette mehet tovább a munka is, szóval a számlák miatt sem fog fájni a fejünk!

A dolgos mindennapok

Aztán amikor elkezdődik a tanév jön a felismerés. Mégis hogy bír az ember egyszerre két dologra fókuszálni, úgy, hogy még mellette maradjon élete is, mert mégiscsak egyszer vagyunk fiatalok!? 

Sokan találjuk szembe magunkat ezzel a kérdéssel dolgos mindennapjaink közepén. Hiszen hirtelen megváltozik a sorrend, már nem az iskola az elsődleges, már nem gyakornokok, diákmunkások vagyunk, hanem kikerültünk a nagybetűs életbe. Egyszerre azt vesszük észre, hogy a gyerekek csókolommal, jó napottal köszönnek, a nap végén pedig nem szórakozni, hanem a közért felé vesszük az irányt…

Merre tovább a mókuskerékből?

És vajon miért kell nekünk annyira még egy plusz papír, amikor már huszonévesen érettségivel a zsebünkben egy egész jó munkahelyen kapaszkodunk felfelé a ranglétrán? 

Volt valaha bárkinek, hogy megkérdezték, hányas lett a diplomája vagy érdekelte, hogy egy büfészakot végzett valamelyik no name főiskolán vagy summa cum laude-val fejezte be valamelyik neves egyetemet? Manapság már mindenki azt mondogatja, hogy fontosabb a tapasztalat, a kapcsolatok, mint a papír, ennek ellenére mégis kevésnek érezzük magunkat, ha “csak” egy érettségivel rendelkezünk?

Elmozdultunk a nagyon szoros kerettől, hogy tanulni csak iskolában lehet két-három év alatt és persze egy csomó magolással. Egyre nagyobb teret hódítanak a moduláris vagy szakirányú képzések, amik fókuszáltan egy-egy témakörben mélyednek el és kézzel fogható, azonnal beépíthető, gyakorlati tudást adnak a résztvevőknek. Az oktatási intézmények kezdik felismerni, hogy mire van szükség a munkaerőpiacon, valamint a piac is kezd igazodni a megváltozott viszonyokhoz.

A munkavállalók gyors sikereket szeretnének elérni és tudásukat, képességeiket nem feltétlen egy vonalon kamatoztatni. Mert miért ne dolgozhatnánk marketingeskénk, ha pénzügyön végeztünk? Viszont fontos, hogy tegyünk energiát a fejlődésünkbe, agilisak legyünk, vagyis fejlesszük az intelligens reagáló-készségünket és az adott területhez kapcsolódó alap kompetenciáink is meglegyenek.

Fókuszban a kompetenciák

A cégek nagy része ezt felismerve már átállt a kompetencia alapú interjúztatásra és fontos szerepet tölt be, hogy valaki milyen gyorsan tud idomulni, hozzáállásán módosítani, ha megváltozik a környezet.

Egy jó példa ennek mérésére, amikor az interjú alatt egy feladatot kell megoldania a jelöltnek. Miután prezentálta a megoldását, felhívom a figyelmét egy apró dologra, amit ha megvizsgál, máris más nézőpontból látja a feladatot és ezáltal más megoldás is születik.

Volt szerencsém olyan jelöltekkel találkozni, akik könnyedén levezettek egy új megoldást, de akadtak olyanok is, akik teljesen pánikba estek és nem tudták higgadtan végiggondolni a feladatot ebből az új szemszögből.

Lifelong learning

A lifelong learning számomra manapság már sokkal inkább azt jelenti, hogy tartsuk meg gyermeki énünk kíváncsiságát, maradjunk nyitottak és ne csukjuk be szemünket, fülünket, amikor egy másik megközelítés mutatkozik meg előttünk. Menjünk és fedezzünk fel minél több új dolgot, mert ezek mind-mind hozzátesznek, formálják személyiségünket és tudásunkat is bővítik. Éljük úgy minden napunkat, hogy legalább egy új dolgot tanuljunk (lehet az egy idegen kifejezés, egy korábban még nem ismert étel elkészítése vagy egy új könyv olvasása).

Mind tudjuk, hogy a tudás a legjobb befektetés önmagunkba! Ha Te is tanakodsz rajta, hogy hogyan indítsd el a karriered, szerezz-e további diplomát, vagy esetleg az első állásinterjúd előtt állsz, keress meg bátran egy beszélgetés erejéig. Légy tudatos pályakezdő, én szívesen segítek Neked abban, hogy karriered a legjobb irányba mozduljon el!

Keress bátran szabad időpontért a Future Talents oldalán!